Másoknak az önmegvalósítás jelenti a boldogságot, a fejlődés, vagy a nyugodt pihenés, az olvasás, esetleg a sport.  Összességében véve sok tényezőből áll. De ha megkérdezzük a kutyásokat, a legtöbb közülük azt fogja mondani, hogy nem tudna a kutyája nélkül élni.

A tőlük kapott feltétlen szeretet teljesen más, mint az emberi,  és nem hasonlítható semmi máshoz. A puszta jelenlétük nyugtatóan hat ránk, átsegítenek az élet megpróbáltatásain. Hazaérkezéskor örömmel üdvözölnek minket, és szeretetteljes puszikkal hálálnak meg minden velük töltött percet. Megmosolyogtatnak minket és felvidítanak a borús napjainkon is, így boldogsághormonok termelődnek bennünk. A velük töltött minőségi időtől tehát mindenképpen szebbé válnak mindennapjaink.

Ugyanakkor felelősek is vagyunk értük, hiszen létük tőlünk függ. A kutyatartás hasonlít a gyerekvállaláshoz. Oda kell figyelnünk  a megfelelő táplálásukra, gondoskodnunk kell kényelmes és biztonságos lakóhelyről, foglalkozni, játszani kell velük, ellátni a megfelelő oltásokkal, chippel, ivartalanítani, gyógykezelni, biztosítani  a rendszeres mozgást, és nem utolsósorban szeretni.  Ha megteremtjük az életükben a harmóniát, visszaadják azt, és a saját életünket is harmonikusabbá teszik.

Jól meg kell gondolnunk viszont, hogy tudjuk-e vállalni ezt a felelősséget, és adottak-e ehhez a körülményeink. Az állatvédelmi törvények szigorú következményeket rónak azokra, akik elmulasztják betartani a felelős állattartás követelményeit, ráadásul gondatlan viselkedésükkel mély sebeket is okozhatnak.

Ha pedig amellett döntünk, hogy kutyusokat viszünk haza és szeretettel gondjukat tudjuk viselni, érdemes az örökbefogadást választani, hiszen a menhelyek tele vannak gazdira váró állatkákkal. Így egyúttal jót is cselekszünk, választottunk pedig odaadó, leghűségesebb igaz barátunk lesz egy életen át, és ezáltal boldogabbá tesz minket.

(Az angol fordítás megtalálható a www.confidenceinlife.com oldalon.)