Bár nekem ilyen gondom nem volt, az utazás és a más tájak megismerése állandóan vonzott. Ráadásul a hétköznapi mókuskerékben való rohanás elfeledtette velem milyen is a nyugalom. Amikor hazaértem, csak jöttek sorban a teendők, és én üres perceimben csak harmóniára vágytam, olyasvalamire amit akkor éreztem,mikor még többet voltam otthon a gyerekekkel és tele volt a ház állatokkal. Azóta sok idő eltelt, most csak egy kutya és három cica a kisállat létszám,akikről felelősen, elég odafigyeléssel tudok gondoskodni a már kamasz gyerkőcök és a munkám mellett.
Kiegyensúlyozott párkapcsolat, gyerekek, állatok, és mégis szüntelenül kerestem valamit, ami még teljesebbé és boldogabbá teszi az életet. Időnként tehát csak úgy hobbiból rápillantottam az eladó ingatlan hirdetésekre a környéken, mivel gondoltam hátha az új házzal, vagy a faluval van baj. Mindkettő sok szempontból ideális volt, mégsem az az igazi vadregényes hely, ami után időnként sóvárogtam.
Egy nap, mivel ablakot kellett vennünk a kerti kis házra, elindultunk párommal megnézni a kínálatot egy pár faluval odébb lévő kereskedőhöz. Egy újsághirdetésben találtam rá, külföldről behozott használt nyílás zárókat árult. Nem igazán volt kedvem ehhez a kiruccanáshoz, de végig úgy éreztem valami oka van ennek a találkozónak. Úton odafelé elnézegettem a tájat. Szerettem azon morfondírozni, hogy vajon mennyire jó ott élni az embereknek, elképzeltem, hogy vajon mi hogyan éreznénk magunkat ott a helyükben, miközben a megnyugvás élményét kerestem, hogy a mostani lakóhelyünk az igazi.
Szép kis környék volt ez amerre mentünk, nem is értettem, hogyan lehet, hogy még sosem jártam arrafelé. Az út egy erdőn haladt keresztül, a faluban pedig régi házak sorakoztak egymás mellett, egyik másikon eladó tábla lógott. Bekanyarodtunk egy dimbes dombos kacskaringós mellékutcába, majd megérkeztünk egy helyes kis házikóhoz. Szemmel láthatóan kisgyerekes családé volt, az udvaron egy kis játszótér helyezkedett el, benne pedig pár játék hevert.
Becsöngettünk. A házigazda egy 40 év körüli, csendes, kissé fáradtnak tűnő férfi volt, aki amint kezet fogott velünk egyből be is tessékelt minket. Az épület mögötti profin berendezett óriási melléképületben kiválasztottuk a megfelelő ablakot, és mivel annyira természetesen viselkedett, kifelé menet megkérdeztem: ,,Milyen ez a falu? Szeretsz itt lakni?” Ő rám nézett, és mintha ezer éve ismernénk egymást teljes komolysággal így válaszolt:
,,Nézd. Sok helyen jártam a világban. Rengeteg emberrel találkoztam óriási házban és kicsiben, városban, farmon, és azt tapasztaltam, hogy mindenki ugyanolyan problémákkal küzd. Ha odabenn rendben vagy, mindegy hol élsz.”
Döbbentem álltam vele szemben, miután szinte leforrázott a bölcsessége, ami éles ellentétben állt látszólagos egyszerűségével. Bepakoltunk a kocsiba és elbúcsúztunk tőle. Hazafelé menet végig ezen az utolsó mondaton gondolkoztam és azon, hogy mennyire igaz. Hiszen legtöbbször külső dolgokban keressük a boldogságot, pedig a megoldás ott van az orrunk előtt, saját magunkban.
(Az angol fordítás megtalálható a www.confidenceinlife.com oldalon.)