Ők nem azok a szerencsések, akik el tudták kerülni a szomorú, traumatikus élményeket az életük során, a legtöbb esetben pont az ellenkezője történt. A legrosszabbakat tapasztalták meg, amivel csak találkozhattak, de erősebbé váltak és megtanulták értékelni az élet apró ajándékait. És soha többé nem kerülnek vajon mélypontra ­? Dehogyisnem. Ők is éreznek néha szorongást, és félelmet, de tudják kezelni ezeket az érzéseket, mivel megtanulták, hogy egyszer fenn, egyszer lenn. De amikor lenn vannak, akkor is a mostban élnek, mert már átprogramozták az elméjüket, és a hozzáállásuk is megváltozott a hónapok és az évek során.

De hogyan érték ezt el? Hogyan lehetünk boldogok?

Biztosan többfajta módon, hiszen minden ember más. A tudósok évezredek óta vizsgálják, hogy létezik-e valamilyen egyen recept erre, esetleg össze lehet-e állítani olyan módszereket, amiket követve megtapasztalhatjuk életünkben a tartós boldogságot.

Miközben én is a válaszokat kerestem, úgy döntöttem, hogy elkészítem a saját egyszerű anonim kérdőívemet, összegyűjtök 1000 választ és megnézem, hogy az eredmények valóban megfelelnek-e annak, amiket az elmúlt évek során én is megtapasztaltam a saját, és a körülöttem lévők életében. Talán így mások példáiból könnyebben értjük meg, ráadásul ha tanulási folyamatként tekintünk rá, akkor ezután  nincs más dolgunk, mint hogy kipróbáljuk ezeket egyenként, szokássá alakítjuk, azaz kitartóan beépítjük mindennapjainkba, és megnézzük melyik működőképes számunkra.

,,Ne vágyakozzunk nagy örömökre, mert észrevétlenül elmegyünk az élet igazi örömei mellett. Ne vágyakozzunk nagy dolgok után, érjük be apróságokkal, de azt szeretettel tegyük. Aki örömet tud szerezni másnak, magának szerezte a legnagyobb örömet.”  Tatiosz

(Az angol fordítás megtalálható a www.confidenceinlife.com oldalon.)