mint az egyik legfontosabb dologgal amire szükségünk van ahhoz, hogy boldogok legyünk.

De hogyan lehet mindent elfogadni úgy ahogyan van?

Ilyen lenne az emberi természet, hogy állandóan valami nagyszerűbbre vágyunk, különösen ebben a fogyasztói társadalomban, amiben élünk? A reklámok ugyanis arra kényszerítenek minket, hogy nagyobb házat akarjunk, nagyobb autót, egy jobb munkát vagy egy új mobiltelefont, és hogy soha ne legyünk elégedettek azzal, amink van.

Az állandó igyekezetben viszont, hogy mindezeket megszerezzük, nem vesszük észre, hogy elhalad mellettünk az élet, nem koncentrálunk az apró örömök megélésére és a szeretteinkkel töltött időre. Én igazán úgy hiszem, hogy ha elfogadjuk amink van, és hálát adunk érte, boldogabbnak is fogjuk érezni magunkat.

Amikor valaki a csőd szélére kerül, valójában felfogható lehetőségként, vagy leckeként. Ez egy újabb kihívás, egy újabb alkalom a talpraállásra, a megújulásra, hiszen sok sikeres ember is vesztette már el mindenét. Újraépítkezni az alapokról, az álmok céllá alakítása izgalmas, viszont kihívásokkal és félelmekkel teli, de segít elfogadni a helyzetet, ha közben értékeljük amink van, a családtagjainkat, a barátainkat, vagy csak egy helyet, ahol alhatunk, az ételt, amit ehetünk.

Ezen kívül fontos önmagunk elfogadása is. Senki se tökéletes, és mindenki követ el hibákat. De a folyamatos önismeret, önfejlesztés, a saját magunknak és másoknak való megbocsájtás kiegyensúlyozottságot és végül boldogságot hoz.

Persze nagyobb veszteségek is érhetik az embert, mint az anyagiak vagy az önismeret hiánya. Egy közeli családtag halála az első a stresszlistán, a válás pedig állítólag a második. Általában ezekkel a legnehezebb megbirkóznia az embereknek, de nem lehetetlen. Én is keresztülmentem ezeken, de az idő nagy segítőtárs volt, és annak elfogadása, hogy a dolgok nem véletlenül történnek velünk, segített feldolgozni.

Végül pedig egy sokak által ismert történetet osztanék meg.

A Harry Potter és a bölcsek köve egyik fejezetében Harry szembe találta magát Edevis mágikus tükrével. Ha visszafelé olvassuk a nevet, azt jelenti, hogy a szívedé (sivede). Amikor valaki belenézett a tükörbe, azt látta amire a szíve valójában vágyott. Például Ron saját magát, amint éppen megnyert egy kviddics meccset. Ami Harry-t illeti, mivel a szülei meghaltak amikor kicsi volt, ő őket vélte felfedezni maga körül.

Amikor megkérdezték Dumbledore-t, hogy hogyan működik a tükör, ő így válaszolt:

„A legboldogabb és legelégedettebb ember a földön mikor belenéz, pontosan olyannak látja magát benne, amilyen... Rossz úton jár, aki álmokból épít várat, s közben elfelejt élni.”

Hinnünk kell, hogy lehetséges.

Köszönet tehát azoknak, akik tudatták velünk, hogy az elfogadás szükséges a boldogsághoz. Álmokra és célokra szükség van, de ha állandóan csak harcolunk értük, és sosem állunk meg, ha nem fogadjuk el a dolgokat magunk körül olyannak amilyenek, beleértve saját magunkat is, elmulasztjuk a lehetőséget, hogy boldogok és elégedettek legyünk, és hogy pontosan olyannak lássuk magunkat Edevis tükrében, amilyenek vagyunk.

(Az angol fordítás megtalálható a www.confidenceinlife.com oldalon.)