Az élet néha olyan lapokat oszt, hogy egy időre sajnos korlátozva vagyunk a szabadságunkban, és mi semmit sem tehetünk az adott pillanatban ezellen. Valamire azért mégis van lehetőségünk.

Mikor megérkeznek a téli minuszok, mi még a buszmegállóig tartó pár perces utat is vacogva tesszük meg és úgy érezzük menten megfagyunk. Vajon hogy vannak ezzel a háziállataink?

Már egy ideje dolgozok a Boldogság kérdőívemen, és ezidáig elég gyakran találkoztam az ‘elfogadás’ szóval a válaszok között,

Volt idő, mikor én sem értettem, mi olyan jó ezekben a kis ,,szőrgombócokban”, mert akkor még nem tudtam, hogy

Mindannyiunknak vannak álmai, de van akié megvalósul, van akié pedig nem. Hogy miért van ez így?