Cukri egy Jack Russel terrierre hasonlított, de kisebb volt, pöttyös bőrrel, bundával és hegyes fülekkel. 17 éves koromban fogadtam örökbe, és ő volt a legaranyosabb kiskutya, akivel addig csak találkoztam. Későbbi séták során a következő reakciókat váltotta ki az épp arra járó gyerekektől:  ,,Nézd anya, patkány!’’ Következő alkalommal: ,,Nézd anya, egy mosómedve!’’ Majd:,, Ez micsoda? Macska? ’’

 Korábban az utcán élt, amíg el nem ütötte egy autó, így került a menhelyre, ahol már egy éve önkéntesként dolgoztam, takarítottam a kifutókat, etettem a kutyákat és sétáltattam őket.  A szüleim sajnos nem engedték, hogy hazavigyek egyet, még akkor sem, ha ez volt az álmom. Az utasítás világos volt: ,,Ebet lakásban tartani tilos! ’’- mondták. Már akkor tudtam, hogy ennek semmi értelme, hiszen sokan tartanak panelben kutyát, és így általában tovább is élnek. Így hát, önfejű tinédzser lévén, aki semmi mást nem akart csak gondoskodni valakiről, hazavittem őt.

 Az első hét volt a legnehezebb. Be kellett zárnom a szobám ajtaját, a szüleim kinntről dörömböltek és kiabáltak, a nagymamám kijelentette, hogy többet nem jön hozzánk, én pedig csak ültem a padlón  a szobám közepén, ölemben a kutyámmal, aki kitartóan ugatta őket. Remegtünk, de ugyanakkor harcoltunk is, és ez volt az első alkalom, amikor észrevettem, hogy a kutyák reagálnak arra, amit mi érzünk. Én is féltem és ő is. De tudtam, hogy csak várnom kell, hiszen az idő mindent megold. Igazam volt. Az első szövetségesem a bátyám lett.

 Miután egy nagy nejlont terítettem a szőnyegpadlám tetejére, Cukri egy hét alatt szobatisztává vált, amikor pedig nem voltam otthon, a testvéremet kértem meg, hogy vigye ki sétálni. Először nem örült neki, és azt kérdezte:  ,,Miért nem tudtál egy olyan állatot hozni, ami mozog is? ’’(Az elején ugyanis csak abból állt a séta, hogy ő csak letette a fűre, az én kutyám pedig nem csinált semmit, annyira meg volt rémülve.) De a lányok, akikkel találkoztak, odáig voltak: ,,Jaj de cuki! Mi a neve? Mennyire aranyos! ‘’- mondták.

 Így tehát hamarosan elkezdődtek a viták arról, hogy ki viszi ki Cukrit sétálni. Mivel mindenki akarta, a bátyámnak is kellett egy saját kutya, a szüleim vettek neki egyet, a nagymamám pedig elkezdett főzni mindkét kutyusra.

(A történet angol fordítása megtalálható a www.confidenceinlife.com oldalon.)

Folytatás következik...